Hallgatva az interjú alany míves gondolatait, büszkeség tölt el. Évike nem úgy nyilatkozik, mint sok más kortársa, akik úgymond menekülnek itthonról, mert itthon nem lehet „élni”. Büszkeség tölt el, mert a saját gyermekeim véleményét hallom vissza. Igen, külföldre kell menni. Ismerkedni kell más országok kultúrájával, és azon kell gondolkodni, hogyan lehet majd ezt az ismeretet itthon kamatoztatni. És ez az élet minden területére igaz. Minden fiatal előtt nyitva az út, az Istentől kapott tálentum megsokszorozására, kamatoztatására. Kívánom, hogy kis hazánknak sok ilyen elhivatott, hazáját, szakmáját, szüleit, szülőföldjét szerető fiatal tehetsége legyen. Gratulálok Évikém, és nagyon büszke vagyok rád.