A visszaemlékezésből természetesen nem maradhattak ki a szüreti mulatságok, a bordalok, az első nyilvános szereplés a visegrádi sportcsarnokban egy Erzsébet-Katalinbál alkalmából, a farsangi bálokra összeállított dalcsokrok és a Kossuth-nóták, melyeket az 1848-as forradalom és szabadságharc megünneplésekor szoktak énekelni. Emlékezetes a dalkör tagjai számára egy kárpátaljai kirándulás, amely az április hónaphoz kötődik. Egy ottani magyar szervezet jóvoltából nagyon kedves fogadtatásban volt részük, és ott tanultak egy dalt, ami szomorú ugyan, de nagyon szívhez szóló, ezért ezt is bevették a repertoárba. Ez a dal általában akkor hangzik el, amikor a hősökre vagy a malenkij robotra elhurcoltakra emlékeznek. A műsor végén az úgynevezett Dalkör indulót énekelték el a dalárda tagjai. A dallamot egy katonaindulóból vették, a szöveget viszont kifejezetten a dalkörre írták és arról szól, hogy ez a csapat összetart, ha baj van, a tagok segítenek egymáson, és ha lehet, igyekeznek jól érezni magukat egymással.