Elmesélte, hogy a fiatal művész már 1928-ban, 16 évesen Budapestre költözött és beiratkozott Szőnyi István magániskolájába. Tehetségére tanárai és pályatársai is hamar felfigyeltek. A Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál és Varga Nándor Lajosnál tanulta a festészetet és a grafikát. 20 éves korában elnyerte a Szinyei Társaság elismerését, mely a korban nagy sikernek számított. A II. világháború alatt besorozták katonának, de nem frontszolgálatra, hanem a térképészekhez, ahol szintén sok portrét készített, főleg feletteseiről. 1952-ben megfestette barátja és mentora Szőnyi István portréját, tehetsége elismeréseként 1953-ban megkapta a Munkácsy-díjat. A ’60-as évek első felében szabadúszó festőként tevékenykedett, majd 1969 és ’80 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tanítványai között ma is ismert művészek tűntek fel, mint például Tóth Ernő, Ridovics Péter és Hajós Mónika, akik személyesen is részt vettek a kiállítás megnyitón. Az időközi tárlat június 10-ig lesz látogatható.